Az Erdélyi-szigethegység

- Pallas lexikon -

Elsőben Schmidl Adolf foglalta össze B. neve alatt az ezen területet elborító hatalmas hegységeket, anélkül, hogy azoknak a Kárpátok hegyrendszeréhez való viszonyát szabatosan megállapította volna. Szerinte a B. az erdélyi felföld Ny-i párkányhegysége, gerinces hegység, aránylag keskeny, csak helyenként szélesbedő gerinccel, mélyvölgyekkel és szurdokokkal két főcsoportja a Bihar és a Muntye; ÉNyi folytatásának a Rézhegységet, DK-i folytatásának a Hegyes-Drócsát tekinti; hozzászámítja továbbá a Moma-Kodru hegységet és az Aranyos és Meleg-Szamos közti hegységet. Hunfalvy ezen hegytömegeket a Kárpátoknak a magyar-erdélyi határláncolat főcsoportjába osztotta be s benne 5 főtagot különböztetett meg u. m. a Hegyes-Drócsa hegységet, az Erdélyi Érchegységet (melyhez a Körösbányai hegycsoportot, a Nagyági v. Csetrás hegységet, az Ompoly és az Aranyosmelléki hegységeket számította), a, B.-t, a Moma-Kodru hegységet és a Gyalui havasokat; ezeken kivül megkülönböztette a Sebes-Körös és Szamos közötti hegységeket, amelyeket Kolozsvár-Almási hegycsoportok Rézhegység Meszes hegység és Bükkhegység neve alatt 4 tagra különített. Ezen, nagyjából Schmidl osztályozásával egyező rendszerbe foglalt hegytömegnek a Kárpátok övétől való elkülönültsége s orografiailag teljes önállósága, szerkezetének a Kárpátokétól való eltérése, geologiai viszonyainak komplikáltsága s sajátságos jellegzettsége azon geologiai felfogást eredményezte, hogy a B. a Kárpátok hegyrendszerétől különálló hegység gyanánt tekintendő, amelyet amattól É-on a Szamos, D-en a Maros völgye választ el; ezen, ily határozottsággal eddig csak Jankó János által kimondott elmélet ma még ugy földrajzi, mint geologlai szempontból nyilt kérdésnek tekintendő, mely ismereteink jelen állásánál végleg még alig dönthető el. Általánosan elfogadottnak eddig csakis a B. nevének a Szamostól a Marosig való kiterjesztése s a B.-nek a Jankó-féle rendszer szerint való megállapítása tekinthető. Eszerint a B. bonyolult kolosszusa a Szamos és Maros közt terjed el; a Sebes-Kőrös É.-on, a Fehér-Körös és Aranyos D-en egész tömegét 3 részre osztja, amelyek egyuttal geologlai egységet képeznek. A hegytömeg É-i, a Sebes-Körös és Szamos közötti része orografiailag É. felől zárja be az erdélyi felföldet, melynek neogén tömegéből részben eocén előhegyekkel emelkedik ki; a kristályos palák itt csak a Réz- és Messzes-hegységben, ugyszintén az É. felé különváltan emelkedő Bükk hegységben nyertek nagyobb kifejlődést A B.-nek a Sebes- és Fehér-Körös közt emelkedő középső főtömege geologiailag sokkal változatosabb; É-i részében (a Vlegyásza csoportjában) a trachit uralkodik, Ny-on a Bihar vmegyei dombok neogén képleteiből hatalmas jura-képződmények emelkednek ki 3 nagy tömegben (Fekete erdő, Béli hegység, BatrinaGlavoi), odább K-re nagy kiterjedésü primerképletek övezik a Gyalui havasok gránit-magját és ugyanezek az Aranyos mentén messze Ny-ra huzódnak. A B. D-i tagjának geologiai szerkezete szintén nagyon változatos; az Aranyos jobb partján jura-foltokkal behintett kréta-képletek uralkodnak, melyekhez Ny. felé a Fehér-Körös mindkét oldalán neogén vulkáni tuffok csatlakoznak; a Hegyes-Drócsa kristályos palákból, granititból és kréta-képletekből épült fel; az Ompolymelléki hegység és az Érchegység neogén és eocén formációit a melafir és augitporfir szaggatott szigetei szegélyzik. E lényegesen elütő geologiai szerkezet s az orográfiai tagozódás alapján a B. -et a következő tagokra osztjuk fel:

a) a Sebesés Fehér-Körös közt:

a tulajdonképeni Biharhegység (l. alább),

Béli havasok v. Moma-Kodru (l. o. ),

Gyalui havasok (l. o. );

b) a Sebes-Körös és Szamos közt:

Kolozsvár-Almási hegység (l. o. ),

Réz-hegység (l. o. ),

Meszes hegység (l. o. ),

Bükk hegység (l. o. )

Érmelléki hegység (l. o. ):

c) a Fehér-Körös és Maros közt:

Hegyes-Drócsa hegység (l. o. ),

Körösbányai hegycsoport (l. o. )

Nagyági v. Csetrás hegység (l. o. ),

Erdélyi Ompolymelléki hegység (l. o. )

Aranyosmelléki hegység (l. o. ).

A tulajonképeni B. az egész hegytömeg legnagyobb s leghatalmasabb tagja; a Sebes-Köröstől a Fehér-Körösig terül el, főgerincének közepes magassága 1420-1500 m. D-i sarokbástyája a Gajna (1486 m. ), innen a főgerinc É. felé huzódik s főbb csucsai a Petra Aradului (1427 m. ), Muncsel (1497 m. ), Kukurbeta (1849 m. ), Bihar (1659 m. ), továbbá a Fekete-Körös felé tartó Galbina völgye és az Aranyos közti mély nyergen (1025 m. ) tul a Glavoi (1417 m. ), Batrina (1443 m. ), Magura (1638 m. ), Varasója (1467 m ), Karligát (1693 m. ) és Muntyilor (1656 m. ). Itt a gerinc kettéágazik; a Drágán völgytől K-re a Gyalu-Bricsiej (1758 m. ), Botyásza (1792 m. ) és Verfu rosu (1717 m. ) csucsán át a Vlegyásza (1845 m. ), a B. másodmagasságu csucsa felé vonul az egyik ág mig a másik ÉNy. felé kanyarodva, a Dragan, Jád és Fekete-Körös völgyei közt tömörül (Vurvu Pojéni 1627 m., Gyalu fontana galbina 1421 m., Boica 1352 m. ) s utóbb a Királyerdő nagy fensikjává terül szét, mely a Sebes-Körös völgyéig huzódik. A B. főgerince, egyes sziklás hegyek kivételével, gömbölyded, helyenként széles háttá terül szét, általában hosszan elnyuló, szelid hajlásu, csucsai többnyire kerekded kupok, könnyen megmászhatók, mert többnyire be vannak gyepesedve. Az erdő, egyes nyergeket kivéve, nem ér fel a hegység főgerincéig, ez tehát mindenütt gyepes és havasi legelőül szolgál: sajátságos, hogy a csucsok Ny. felé rendesen hatalmas sziklákkal esnek alá, igy a Kukurbeta, beszélő szikla (Pietra graitore), Gyalu alunumik (1363 m. ), Varasója, Vurvu Pohodej, V. Pojéni, Botyásza stb. A Galbina és Aranyos közti nyereg ugy geografiailag, mint orografiailag két lényegesen eltérő szakaszra osztja a B. főgerincét; a D-i keskenyebb s bár az egész hegység legmagasabb orma, a Kurkubeta rajta van, kupjai és közepes magassága alacsonyabbak mint az északié. A B. mindkét oldalát mély harántvölgyek szelik, melyek Ny. felé a Fekete-Körös K. felé a Szamos és Aranyos felé öntik vizeiket. É felé a Drágán, Jád és székelyói völgy huzódik, mind a három a Sebes-Körösbe torkollik; a Kis-Aranyos a Kurkubeta D-i lejtőin, a Nagy-Aranyos a Galbina forrásai és a B.-et kettéválasztó mélynyeregtől (1025 m. ) nem messze ered, s ugyanott van a Fekete-Körös eredete is (Biharkapu, Portale). A mélyre bevágódott, helyenként vadregényes sziklaszorosokat (Szabó József-hasadék Szegyesel mellett) alkotó völgyek mellett sajátságos alkotásu hegyterületek vannak, melyeken bonyolódott ormok és párkányok, töbörök és völgyteknők mutatkoznak s ahol számtalan hasadékot, barlangot és buvópatakot találunk. A barlangok különösen triasz mészkőben fordulnak elő, mely Funáca, Rézbánya és Meziád körül lép fel nagyobb kiterjedésben; általában e helyeken vannak a hegységek legfestőibb részletei. A barlangok beszakadási és kiömlési barlangok; számuk meghaladja a 30-at, legnevezetesebb a szegyeseli József főherceg barlang, a ponori örvény, a Zapodia jeges barlang, a Szkerisóra melletti jégbarlang, a fosszil állati maradványokról elhiresedett Oncsásza, a funácai, meziádi, fericsei barlang, a pesterei Igric, a Pösnice, a Nándorbarlang, Albert főhercegbarlang, Dőry-barlang, a zádorfai üreg, a Kimpanyászka-barlang Vaskóh mellett stb.: a buvópatakok mellett a kalugyeri időszaki forrás (Izbuk, l. o. ): a Kimp és Vaskóh-Szohodol közti töbör-vidék kiválóan érdekes; ezek azonban szorosan véve már a Loma-Kodra hegységben vannak.

A B. alsó lejtőit kiterjedt tölgyesek fedik, melyek onnan a sikságra is kiterjednek, feljebb vegyes lomberdők következnek, 600 méteren tul már bükkösök váltják fel, 1300 -1400 m. magasságban a fenyvesek kezdődnek, de ezek a K-i oldalon 7-800 méternyire is aláereszkednek. Belsejében óriási kiterjedésü őserdők vannak, melyekhez a favágó fejszéje még nem nyult: más helyen az erdők kihasználására nagy fürészművek és iparvasutak épültek (Jádvölgy). A hegység főgerinceit kiterjedt havasi legelők borítják. A B. alsóbb részét s mélyebb fekvésü völgyeit, különösen a Fekete-Körös felé sürün lakják; ez utóbbi mellékvölgyei községekkel tele vannak hintve; sokkal ritkább a lakosság a keleti oldalon, magában a hegység belsejében pedig csak egyes erdőőri tanyákat, fürészmalmokat, többé-kevésbbé elhagyott bányaműveket s Bihar-Füred klimatikus gyógyhelyet (1069 m. ) találjuk. A hegység tömegén át nem vezet közlekedési ut, a legérdekesebb pontok csak gyalog v. lóháton érhetők el. A nagyvárad vaskóhi vasut, valamint a magyar kir. államvasutak nagyvárad-kolozsvári vonala a hegységbe juthatást lényegesen megkönnyítik, a B. -nek turistai gondozását pedig a Bihari Kárpátegyesület (Nagyvárad) vette kezébe, mely ez irányban már eddig is sokat tett; e téren azonban még nagyon sok a teendő.